Ősz

Sárguló falevelek halkan hullanak
Szürke házfalak figyelnek unottan
Színes köntösét a nyár barnára váltja
Sötéten ragyognak a búskomor árnyak

Hideg szél kel táncra, bánatot lehelve
Elmúlást suttog a vén idő, remegve
A gyászoló napsugarak bíborba öltöznek
Eső kezd szitálni, csendben, közönyösen

Fekete kéményekből bágyadt füst száll
A kihalt utcán kóbor macska sétál
Éjjel a hold is csak álmosan lépeget
Valahol egy madárka mélabúsan énekel…

Eljön lassan a tél és hó borít majd mindent
Az üres hintákban csak a fagy ringatózik el
Álomba szenderül a táj, dideregve hallgat
Halott avar ölében szunnyad, várva a tavaszt

(2011)

Halál

Halott mocsarak bűze árad          
Fagyos köd öleli a fákat              
Halálsikolyok már nem szállnak  
Rideg csend övezi a tájat...          

Halott mocsarak bűze árad         
Végtelennek tűnő rothadás...
Fénytelen lidércek halála     
Végtelenbe nyúló elmúlás...

Fagyos köd öleli a fákat            
Holtak lelkei köztük járnak
Fekete madarak az égben
Szárnyaik alatt a végzet...

Halálsikolyok már nem szállnak
Megszűnik a harag, a vágyak...
Megszakadt szívek már nem fájnak
Megszűnik a magány, a bánat...

Rideg csend övezi a tájat           
Hallgatnak a fák és az árnyak  
Sötétségbe borul az éjjel           
Örök halált suttog az élet...       

Halott mocsarak bűze árad
Fagyos köd öleli a fákat
Halálsikolyok már nem szállnak
Rideg csend övezi a tájat...

(2011)

Erdőszellem

Borús, fekete éjben
Sűrű, hideg ködben
Fenyvesek árnyai alatt
Homályfedte földön halad

Égbe szökő hegyek
Betemetett földek
Ősi erők idézték
A hűs erdő szellemét

Egy gonosz, magányos lényt
Arcán holtsápadt a fény
Korhadt, öreg fák
S holtak között jár

Átkarolja a fagyos szél
Vén fenyőkben él
Szerteárad gyűlölete
Sötét mélyben, magas hegyen

Vérfagyasztó hangot ad
Rideg, szürke alakja
Csendesen kúszik
A hold fényében megbújik

(2007)