Ősz

Sárguló falevelek halkan hullanak
Szürke házfalak figyelnek unottan
Színes köntösét a nyár barnára váltja
Sötéten ragyognak a búskomor árnyak

Hideg szél kel táncra, bánatot lehelve
Elmúlást suttog a vén idő, remegve
A gyászoló napsugarak bíborba öltöznek
Eső kezd szitálni, csendben, közönyösen

Fekete kéményekből bágyadt füst száll
A kihalt utcán kóbor macska sétál
Éjjel a hold is csak álmosan lépeget
Valahol egy madárka mélabúsan énekel…

Eljön lassan a tél és hó borít majd mindent
Az üres hintákban csak a fagy ringatózik el
Álomba szenderül a táj, dideregve hallgat
Halott avar ölében szunnyad, várva a tavaszt

(2011)

Halál

Halott mocsarak bűze árad          
Fagyos köd öleli a fákat              
Halálsikolyok már nem szállnak  
Rideg csend övezi a tájat...          

Halott mocsarak bűze árad         
Végtelennek tűnő rothadás...
Fénytelen lidércek halála     
Végtelenbe nyúló elmúlás...

Fagyos köd öleli a fákat            
Holtak lelkei köztük járnak
Fekete madarak az égben
Szárnyaik alatt a végzet...

Halálsikolyok már nem szállnak
Megszűnik a harag, a vágyak...
Megszakadt szívek már nem fájnak
Megszűnik a magány, a bánat...

Rideg csend övezi a tájat           
Hallgatnak a fák és az árnyak  
Sötétségbe borul az éjjel           
Örök halált suttog az élet...       

Halott mocsarak bűze árad
Fagyos köd öleli a fákat
Halálsikolyok már nem szállnak
Rideg csend övezi a tájat...

(2011)

Erdőszellem

Borús, fekete éjben
Sűrű, hideg ködben
Fenyvesek árnyai alatt
Homályfedte földön halad

Égbe szökő hegyek
Betemetett földek
Ősi erők idézték
A hűs erdő szellemét

Egy gonosz, magányos lényt
Arcán holtsápadt a fény
Korhadt, öreg fák
S holtak között jár

Átkarolja a fagyos szél
Vén fenyőkben él
Szerteárad gyűlölete
Sötét mélyben, magas hegyen

Vérfagyasztó hangot ad
Rideg, szürke alakja
Csendesen kúszik
A hold fényében megbújik

(2007)

Ürességben

...hangfoszlányok szűnnek,
némán hagyja el a múlás,
magából kirekeszti...

Érzéseit nem érzi,
sötétet lát...
Nem gyúl ki szíve...
Haragja sincs már...
Örökre halott,
halott már.

...húzza a föld,
harmatból ébred a táj,...
Várja, hívja, sodorja valami...
Valami más.

Túlon-túli régi vágy,
elérhetetlen látomás...
Csak a semmi,
Csak a semmi,
Csak az maradt már...

(2009)

Suttogás

Mily' halott az élet,
Mily' gyötrelmes,...
Gyászosak az éjek...

Évek keserü mivolta,
Ködben úszó alkonya

Jégfuvallat száll,
Hamvakat hord szét...
Csak suttogni mernek a fák

Csak suttogni...
Halálról, örök halálról...

(2009)

Örök Sötétségben

 

A semmi közepén lebegve
Üressé válva teljesen
Kihunyt bennem az élet szikrája
Beborított a Sötétség hatalma

Emlékeim elporladtak
A feledés mocsarában rothadnak
Érzéseim köddé váltak
S nem gyötörnek halott vágyak...

A Sötétség útjára léptem
A Sötétségé lett létem
Örök időkig Őt szolgálom
Testemet Őérte áldozom...

Végtelen mélységeken át zuhanok
Túl az életen, s távol a haláltól
Ködös és hideg világokon keresztül
Lelkem a fénytelen csillagokkal egyesül...

Örök Sötétségben...
Túl az életen...
Örök Sötétségben...
Túl a mindenen...

(2011)

Halott erdő

Leszállt a hűvös alkony
Homályos, borult ég volt
Árnyékos lett a táj
Sóhajtoztak az ősi fák...

Vénséges erdő
Elfeledett temető
Baljós csendjében
Örök sötétségben

Múltbéli ösvények nyomán
Halkan követtek a fák
Elkorhadó törzsükön
Felkapaszkodott a holdsugár

A sötétségnek erdején
Átsüvített a zord szél
Suttogtak az öreg fenyők
Hideg, nyirkos lett a köd

Karjukat kitárva
Fölém hajoltak
Hamvai közt jártam
A holt erdő fáinak...

Gonosz járta át
Gyűlölet, s halál
Rothadás körülötte
Pusztulás a léte

(2007)